Annak idején még minden lánynak, akinek bármi köze is volt az erotikus munka bármely kategóriájához, büszkélkedhetett derekán lévő tetoválással, és köldök piercinggel. Persze több helyen is lehetett mindkettőből, de ez volt a két leggyakoribb hely, amit a lányok választottak. Azóta sokat változott a szakma, vannak helyek ahol kizáró tényező a tetoválás és piercing, de mind a mai napig vannak, akik olyannyira vonzódnak a test díszítéséhez, hogy teljes testüket tetoválás és piercing fedi, és ez a profiljuk, ezért mennek a vendégek is hozzájuk.
Manapság –talán leginkább a celebek hatására és a média által – egyfajta divatos szokássá vált a tetoválás, és ha valaki sikeres akar lenni a médiában, kötelezőnek is számít. Bár korábban az európai kultúrkör nagy részében ez inkább szubkultúrának számított, és a börtönviseltekhez vagy a munkásosztályhoz kötődött, mára ez igencsak megváltozott. Már az ősi kultúrákban is megtalálhatóak voltak a mai tetoválás elődjének megfelelő eljárások – ezeket a régi eljárásokat mind a mai napig használják sok helyen, ha valaki valami különlegességet akar, Hawaii-ban hasonló szolgáltatásokat talál – ezeket különféle jelentéssel bíró figurákkal díszítették vagy jelölték meg magukat/egymást. Egyes jelek amulettként, esetleg státusszimbólumként, gyakran pedig szerelem vagy vallási meggyőződés kifejezéseként, díszítésként is szolgálhattak.
Azonban a testdíszítésnek, – legyen az tetoválás vagy piercing – nem csak vallásos és rituális céljai vannak: a test erotikusabbá/kívánatosabbá tételét, a ránk irányuló szexuális vágy fokozásáért is felel. Lényege hogy a díszítés során a semleges testrészt lényegében egy szexuálisan kívánatos, erotikus, ellenállhatatlan tárggyá alakítjuk. Ezért is érthető, miért vált divattá az intim tetoválás, vagy a mell alatti rész pl. csipkével díszítése.
Erotikus munka téren mennyire „divat” még a tetoválás?
